Pillangó a csillagokban

Pillangó-köd

Az NGC 6302 jelű Pillangó-köd egy haldokló csillag által létrehozott planetáris köd 3800 fényév távolságban, a Skorpió csillagképben. A mellékelt felvételt 1,5 óra expozíciós idővel, a WFPC-3 kamerával, valamint az UVIS detektorral 2009. július 27-én rögzítették. A kép nagyméretű változata a NASA honlapján (NASA, ESA, and the Hubble SM4 ERO Team)

Legnagyobb átmérője körülbelül 3 fényév, és a közepén egy felszínén 250 ezer fok hőmérsékletű, forró, fehér törpévé váló csillagmag található. A köd távolsága nagyjából négyezer fényév.

Az M2-9, vagy ismertebb nevén a Minkowski-féle Pillangó-köd, egy tőlünk kb. 2100 fényévre található planetáris köd, amelyet Rudolph Minkowski amerikai csillagász fedezett fel 1947-ben.

(Érdemes megjegyezni, hogy az ismeretterjesztő-népszerűsítő irodalom legalább három másik objektumot ismer még Pillangó-ködként.)

A köd érdekessége, hogy a központi objektum nagy valószínűséggel szoros kettős rendszer, melyben két csillag kering egymás körül 120 éves keringési periódussal. A csillagpár egyik tagja egy fehér törpe, míg a másik egy vörös óriás, amely élete vége felé járva külső rétegeit fokozatosan veszíti el. A rendszer fejlődésére vonatkozó elméleti számítások szerint a fehér törpe mintegy 1200 évvel ezelőtt robbanásszerű folyamatokon esett át, melyek nagy sebességű irányított gázkilövellést, azaz jetet indítottak el. A modell szerint a kísérő csillag lassú anyagvesztése, ill. a jet kölcsönhatása idézi elő a ködben látható szerkezetek hossztengely mentén jelentkező imbolygását.

 A Pillangó-köd a Hubble Űrteleszkóp egy korábbi képén.


 A köd hatvan évvel ezelőtti felfedezése óta sokan tanulmányozták az objektum szerkezeti változásait. Legjellemzőbb a köd legfényesebb részleteinek nyugatról keletre irányuló vándorlása, ami miatt az 1980-as években pont fordítva nézett ki a köd, mint pár évvel a felfedezése után

Spanyol és amerikai tudósok R. Corradi (Isaac Newton Group, IAC) vezetésével több éves megfigyelés-sorozatot végeztek az M2-9-ről. Ennek látványos eredménye az alábbi mozgókép, amelyen tanulmányozható a köd fejlődése. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a hosszanti irányú sáv nemcsak látszólagos fényjáték a ködben, hanem valódi gázsugár társítható hozzá. Ennek forrása a kettős rendszer keringésével együtt mozog, s miközben a pályamenti mozgás csatolódik a két csillagszél ütközésével, kialakul a gázsugár enyhén imbolygó mozgása.

Forrás: csillagaszat.hu