A pillangók (mese)
Volt egyszer három selyemhernyó, akik nem tudtak róla, hogy pillangóvá fognak változni. A nevük ez volt: Pesszimista, Realista és Idealista. Közeledett az átváltozás órája, és elkezdték érezni az első tüneteket…
Mohó étvágyuk eltűnt, mozgékonyságuk nagyon lecsökkent, végül azt érezték, hogy a gubó elzárja őket a jól ismert külvilágtól, a mindennapi biztonságuktól. Jövőjük misztikus sötétségében mindenféle gondolatuk támadt…
- Pesszimista azt mondta magában: itt ér véget az életem, és mély átérzéssel elbúcsúzott a szép pillanatoktól.
- Realista azzal biztatta magát, hogy minden átmeneti, előbb vagy utóbb minden rendben lesz.
- Idealista azt érezte, ami valóban történt is, itt a lehetőség, hogy beteljesítse a legszebb álmát: repülni. És kihasználta a sötétséget, hogy tökéletesítse az álmát.
Amikor a három gubó kinyílt, három ugyanolyan és mégis más-más igazságot hagytak hátra…
Pesszimista gyönyörű pillangó volt, de… élettelen. Megölte a félelem.
Realista csodaszép pillangó volt, de… ennek ellenére, úgy csúszott-mászott, mint amikor selyemhernyó volt. Elégedetten adott hálát az Égnek, hogy ugyanúgy folytathatta.
Idealista, amikor meglátta a nap fényét, kereste a szárnyait… amint meglátta, a szíve megtelt örömmel, belevágott a repülésbe és hálát adott Istennek; boldogságát hírül vitte az egész erdőnek…
